Nagyot nyújtóztam az ágyamban a reggeli meleg fényt élvezve.Megdörzsöltem a szemem, belebújtam a papucsomba és lebattyogtam a konyhába.Anyu már várt rám a reggelivel.Mosolyogva köszöntött.
-Jó reggelt, napsugaram!-vidáman dudorászott, mindig napsugárnak szólit, mert fényt és vidámságot hozok szerinte az életébe.
-Reggelt anya.-motyogtam álmosan.Egy tálat tett elém, amin volt eper, mangó és amerikai palacsinta csokival.A caramell machiátóm kivettem a hűtőből és leültem a konyhapult melletti magas bár székre.
-Jó étvágyat.-mondta kedvesen, csak hümmögtem miközben ettem.
-Hol van apa?-kérdeztem, tudtam, hogy nem kapok kielégitő választ.Ha valaki nincs itthon, akkor nincs itthon.Ez a szabály.A szüleim sokmindent titkolnak előlem, hogy honnan tudom?Néha furcsa, egy, számomra ismeretlen nyelven beszélnek.Sok kis és nagy heg van a testükön, ami néha erősebb, néha halványabb.Fehér kis hegeket hagynak maguk után.Néha feketék, olykor mintha a bőrük része lenne.Ezeket néha látom, néha nem.A következő pillanatban hangos ajtócsapódás és hangos léptek hallatszodtak a folyósó felől.Apám bakancsa hangos koppanással ért földet minden lépésénél.Mikor a pulthoz ért, adott egy puszit a fejemre, aztán mikor anyához ért neki a szájára adott csókot.Kivett a hűtőből egy flakon ásványvizet és szürcsölni kezdte.
-Phoebe, el nem tudod képzelni mi történt ma!-kezdte apám nagy beleéléssel a történetét.Kézmozgással és artikuláltan adta elő amit szeretett volna elmondani.Csak hadart és hadart, egy szavát nem értettem, egy másik nyelven beszélt, amit nem ismertem.Ez a nyelv pörgős volt, könnyű, mint a szellő, aromás hangzásával elbűvölte az embert, olyan érzésem támadt, mintha érteném, közben mégsem.Anyám apám minden szavára ugrott, mimikákat vágott minden mondatánál, látszatva azt, hogy amit apám mond meghökkentő, furcsa, vicces vagy félelmetes.
Egy ismerős hang ütötte meg a fülem, aztán rájöttem, hogy a telefonom szól.Eszeveszetten rohantam föl a szobámba, aztán az ágyamra ráugorva vettem fel a telefont.
-Ciao, Xavier!-mosolyogtam eszeveszetten.
-Szia, cica!-köszönt, és biztos voltam benne, hogy a vonal végén vigyorog.Azóta vagyunk legjobb barátok, hogy a suli menzájáról kilépve nekem jött és a caramell machiatóját rám borította.Na és azóta szeretem a caramell machiatót.-Boldog szülinapot, csajszim!
-Köszönöm, sütike!-mondtam boldogan, Xav volt az egyetlen ember akivel minden titkunkat megosztottuk egymással.Nagyon szoros kötelék fon össze minket.
-Figyelj, Aileen ma reggel eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha szülinapi bulit rendeznénk! És mielőtt nemet mondasz, hadd tegyem hozzá mennyire imádlak!-mondta, és fogadni mertem volna, hogy épp mosolyog.Jobban belegondolva nem is volt nagy hülyeség amit mondott.Nagyon szeretem az észbontóan hülye ötleteit, és soha nem tudok rájuk nemet mondani, ahogy most sem.
-Na jó! Legyen, és nem is lesz vele gond, mert anyuék ma elmennek valahova és csak holnap este érnek haza.-ecseteltem, végül is nem lesz nagy felhajtás, remélem.-De te vásárolsz be és hívsz meg mindenkit!
-No problemo! Annyi sexi pasit hozok, hogy mindkettőnknek elég lesz.-mondta boldogan. Amit még tudni kell kedves barátomról, hogy meleg.
-Ajánlom is!-nevettem-De gyere át fél ötre, hogy segíts öltözni.
-Ott leszek.
-Várlak, sze!-köszöntem el, majd letettem. A gardróbomhoz mentem, aztán azt kinyitottam és besétáltam. A gardróbom egy rövidke zsákutca volt, két felén fogasokkal, középen egy pamlaggal, és a folyósó végén egy cipőspolccal. Miközben sétáltam végighúztam oldalt a kezem a ruhákon. Minden darabját imádtam, nem volt olyan ruhadarabom, amit nem vennék fel. A gála és koktélruháimhoz érve kivettem egy fehér lengő ruhát, amit egy arany színű szallag választ két résszé. Az alja a ruhának kissé csipkézett, legfelül pedig egy arany csík képezi a ruha tetejét. Egy következőt is kiemeltem, ez egy égő vörös koktélruhát, aminek nincs pántja. Háta sincs, csak a fenekemnél takar, a hátam csupasz marad benne. Kissé flitteres, de nem ízléstelenül, csak mértékkel. A ruha a combom közepéig ér. Ennél nincs dögösebb ruhám, de van olyan amit jobban szeretek. Például a kék, ombre ruhám, amit ugyancsak levettem a fogasról. A ruha lent sötétkék, aztán lesz egyre világosabb, a fehérig. Ennek egy vastagabb pántja van, aminek a váll részén szögecsek vannak. Ez is egy alakhoz tapadó ruha, mint a piros.
Kopogást hallottam az ajtó felől. Biztos voltam benne, hogy anyu az, ami a következő pillanatban meg is bizonyosodott.
-A gardróbban vagyok!-szóltam ki. Anyu pedig bejött hozzám.
-Hallom ma bulit szeretnél tartani. Örülök, hogy egy kicsit kikapcsolódsz.-mondta mosolyogva, őszintének tűnt.Dehát ő az anyám, miért ne lenne őszinte?
-Ja, végülis Xavier hozta fel az ötletet.-vontam vállat a ruháim között kutatva.
-Mielött elmegyünk szeretnénk apáddal odaadni neked az ajándékod.-szólalt meg, kíváncsivá tett, látni akartam a meglepetésem.Lassan lesétáltunk a nappaliba, ahol apu várt egy kendővel a kezében.Félrefordítottam a fejem.Lassan odajött hozzám és bekötötte a szemem.
-Aileen most elmegyünk az ajándékodhoz.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedtem.Éreztem, hogy elindít valamerre, aztán az arcomat megcsapta egy meleg fuvallat.Egyszerre levette apum a kendőt a fejemről, először csak halványan láttam. De kipislogtam a szemem és észrevettem egy autót magam előtt, egy Hammer volt, egy klassziks, fekete színnel és egy óriási, piros masnival a motorháztetőjén.Mindig is imádtam a Hammereket, olyan nagyok és biztonságot nyújtók.
Nem is kívánhattam volna jobb ajándékot.
-Jó reggelt, napsugaram!-vidáman dudorászott, mindig napsugárnak szólit, mert fényt és vidámságot hozok szerinte az életébe.
-Reggelt anya.-motyogtam álmosan.Egy tálat tett elém, amin volt eper, mangó és amerikai palacsinta csokival.A caramell machiátóm kivettem a hűtőből és leültem a konyhapult melletti magas bár székre.
-Jó étvágyat.-mondta kedvesen, csak hümmögtem miközben ettem.
-Hol van apa?-kérdeztem, tudtam, hogy nem kapok kielégitő választ.Ha valaki nincs itthon, akkor nincs itthon.Ez a szabály.A szüleim sokmindent titkolnak előlem, hogy honnan tudom?Néha furcsa, egy, számomra ismeretlen nyelven beszélnek.Sok kis és nagy heg van a testükön, ami néha erősebb, néha halványabb.Fehér kis hegeket hagynak maguk után.Néha feketék, olykor mintha a bőrük része lenne.Ezeket néha látom, néha nem.A következő pillanatban hangos ajtócsapódás és hangos léptek hallatszodtak a folyósó felől.Apám bakancsa hangos koppanással ért földet minden lépésénél.Mikor a pulthoz ért, adott egy puszit a fejemre, aztán mikor anyához ért neki a szájára adott csókot.Kivett a hűtőből egy flakon ásványvizet és szürcsölni kezdte.
-Phoebe, el nem tudod képzelni mi történt ma!-kezdte apám nagy beleéléssel a történetét.Kézmozgással és artikuláltan adta elő amit szeretett volna elmondani.Csak hadart és hadart, egy szavát nem értettem, egy másik nyelven beszélt, amit nem ismertem.Ez a nyelv pörgős volt, könnyű, mint a szellő, aromás hangzásával elbűvölte az embert, olyan érzésem támadt, mintha érteném, közben mégsem.Anyám apám minden szavára ugrott, mimikákat vágott minden mondatánál, látszatva azt, hogy amit apám mond meghökkentő, furcsa, vicces vagy félelmetes.
Egy ismerős hang ütötte meg a fülem, aztán rájöttem, hogy a telefonom szól.Eszeveszetten rohantam föl a szobámba, aztán az ágyamra ráugorva vettem fel a telefont.
-Ciao, Xavier!-mosolyogtam eszeveszetten.
-Szia, cica!-köszönt, és biztos voltam benne, hogy a vonal végén vigyorog.Azóta vagyunk legjobb barátok, hogy a suli menzájáról kilépve nekem jött és a caramell machiatóját rám borította.Na és azóta szeretem a caramell machiatót.-Boldog szülinapot, csajszim!
-Köszönöm, sütike!-mondtam boldogan, Xav volt az egyetlen ember akivel minden titkunkat megosztottuk egymással.Nagyon szoros kötelék fon össze minket.
-Figyelj, Aileen ma reggel eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha szülinapi bulit rendeznénk! És mielőtt nemet mondasz, hadd tegyem hozzá mennyire imádlak!-mondta, és fogadni mertem volna, hogy épp mosolyog.Jobban belegondolva nem is volt nagy hülyeség amit mondott.Nagyon szeretem az észbontóan hülye ötleteit, és soha nem tudok rájuk nemet mondani, ahogy most sem.
-Na jó! Legyen, és nem is lesz vele gond, mert anyuék ma elmennek valahova és csak holnap este érnek haza.-ecseteltem, végül is nem lesz nagy felhajtás, remélem.-De te vásárolsz be és hívsz meg mindenkit!
-No problemo! Annyi sexi pasit hozok, hogy mindkettőnknek elég lesz.-mondta boldogan. Amit még tudni kell kedves barátomról, hogy meleg.
-Ajánlom is!-nevettem-De gyere át fél ötre, hogy segíts öltözni.
-Ott leszek.
-Várlak, sze!-köszöntem el, majd letettem. A gardróbomhoz mentem, aztán azt kinyitottam és besétáltam. A gardróbom egy rövidke zsákutca volt, két felén fogasokkal, középen egy pamlaggal, és a folyósó végén egy cipőspolccal. Miközben sétáltam végighúztam oldalt a kezem a ruhákon. Minden darabját imádtam, nem volt olyan ruhadarabom, amit nem vennék fel. A gála és koktélruháimhoz érve kivettem egy fehér lengő ruhát, amit egy arany színű szallag választ két résszé. Az alja a ruhának kissé csipkézett, legfelül pedig egy arany csík képezi a ruha tetejét. Egy következőt is kiemeltem, ez egy égő vörös koktélruhát, aminek nincs pántja. Háta sincs, csak a fenekemnél takar, a hátam csupasz marad benne. Kissé flitteres, de nem ízléstelenül, csak mértékkel. A ruha a combom közepéig ér. Ennél nincs dögösebb ruhám, de van olyan amit jobban szeretek. Például a kék, ombre ruhám, amit ugyancsak levettem a fogasról. A ruha lent sötétkék, aztán lesz egyre világosabb, a fehérig. Ennek egy vastagabb pántja van, aminek a váll részén szögecsek vannak. Ez is egy alakhoz tapadó ruha, mint a piros.
Kopogást hallottam az ajtó felől. Biztos voltam benne, hogy anyu az, ami a következő pillanatban meg is bizonyosodott.
-A gardróbban vagyok!-szóltam ki. Anyu pedig bejött hozzám.
-Hallom ma bulit szeretnél tartani. Örülök, hogy egy kicsit kikapcsolódsz.-mondta mosolyogva, őszintének tűnt.Dehát ő az anyám, miért ne lenne őszinte?
-Ja, végülis Xavier hozta fel az ötletet.-vontam vállat a ruháim között kutatva.
-Mielött elmegyünk szeretnénk apáddal odaadni neked az ajándékod.-szólalt meg, kíváncsivá tett, látni akartam a meglepetésem.Lassan lesétáltunk a nappaliba, ahol apu várt egy kendővel a kezében.Félrefordítottam a fejem.Lassan odajött hozzám és bekötötte a szemem.
-Aileen most elmegyünk az ajándékodhoz.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedtem.Éreztem, hogy elindít valamerre, aztán az arcomat megcsapta egy meleg fuvallat.Egyszerre levette apum a kendőt a fejemről, először csak halványan láttam. De kipislogtam a szemem és észrevettem egy autót magam előtt, egy Hammer volt, egy klassziks, fekete színnel és egy óriási, piros masnival a motorháztetőjén.Mindig is imádtam a Hammereket, olyan nagyok és biztonságot nyújtók.
Nem is kívánhattam volna jobb ajándékot.
***
Miután Xavier átjött, és a szüleim elmentek, a konyha tele lett nassolni valóval. Felmentünk a szobámba és egy egyöntetű döntés után a vörös ruhám vettem fel. Xav szerint ebben olyan vagyok, mint egy bombázó. Ha már ennél a témánál vagyunk, én nem így gondolom. Soha nem értettem miért bírnak a fiúk annyira... Aztán három éve Xav felnyitotta a szemem. Elmondása szerint a fiúk akiket ismer azért kedvelnek, mert csinos alakom van, jó lábam, és gyönyörű szemeim. Én ezekre az okora sohasen gondoltam, mindig úgy voltam vele, hogy biztos van valamilyen megmagyarázhatatlan oka. Bambulásomból Xavier ébresztett fel.
-Hahó kislány, itt vagy?- kérdezte huncut mosollyal.
Csak mosolyogtam.- Hogy nézek ki?- néztem magamra aztán rá. Felállt és elém sétált, megfogta a vállam és a szemembe nézett.
-Aileen, eszvesztően nézel ki! És őszintén mondom, ha a lányokra buknék, tuti beléd szeretnék.- válaszul csak egy puszit nyomtam az arcára. Jól esett ezt hallani.
-Hahó kislány, itt vagy?- kérdezte huncut mosollyal.
Csak mosolyogtam.- Hogy nézek ki?- néztem magamra aztán rá. Felállt és elém sétált, megfogta a vállam és a szemembe nézett.
-Aileen, eszvesztően nézel ki! És őszintén mondom, ha a lányokra buknék, tuti beléd szeretnék.- válaszul csak egy puszit nyomtam az arcára. Jól esett ezt hallani.
***
A buli már elkezdődött, a vendégek a nappaliban vagy a medence előtt alkottak embertengert. A kis színpad előtt - amit ideiglenesen állítottunk fel - rengetegen voltak. Épp az egyik volt osztálytársammal beszéltem, amikor észrevettem Xaviert a színpadon.
-Mindenkit megkérek egy kicsit figyeljen! Tósztot szeretnék mondani a legjobb dologra, ami valaha történt velem. Aileen, te vagy a legcsodálatosabb ember az életemben! Örülök, hogy a legjobb barátnőmnek mondhatlak. Boldog Születésnapot! - üvöltötte az utolsó mondatot. Mindenki felém fordult, körém gyűltek, és egyszerre magamon éreztem három pár óriási kezet. Amik aztán a magasba emeltek, és úgy vittek magukon mint egy szörfdeszkát. Csodád volt, ennél jobb szülinapot el sem képzelhettem volna.
A buli tíz percel később a tető fokára állt. Rengetegen ugráltak a medencébe, a konyhában sörpingpong folyt, imádtam ezt a játékot, ezért azonnal beszálltam.
-Na, ki hívja ki a szülinapost?- mosolygott egy srác, aki a versenyt vezette. Egy magas, szőke hajú, kéke szemű fiú állt elő és a pult másik felénél megállt.
-Hát majd én.- felelt. Minden mozdulata mutatta, hogy nem azért hívott ki engem, mert nyerni szeretne. Sokkal inkább azért, hogy megismerjen. A srác megfújta a sípot és mivel ő hívott ki engem, én kezdtem. Egy csekes mozdulattal a golyót a pult közepére dobtam, ami visszapattant és beletalált az egyik sörös poharába. Önelégülten mosolyogtam, ahogyan ő megitta az adagját. Ez így folyt négy meneten át. Aztán a játék fordulatot vett, mert megcsúszott a kezem, és a golyó célt tévesztett. Vigyorogva vette tudomásul, hogy ő következik, sajnos a golyó a poharamban landolt. Kecses mozdulattal vettem fel és ittam meg. Ő a mozdulatomra az alsó ajkába harapott, többé már nem érdekelt a játék, visszatarthatatlan érzést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Nem kellett több, kiálltama tömegből és a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a mosdó pultján ülök. A szőke fiú pedig elöttem áll, és engem vizsgál. Végignyaltam a számon, ennyi kellett neki, hogy nekem essen. A keze erősen markolta a derekam, egymás ajkait falva húztam közelebb magamhoz. Két csók között megszólalt:
- Jordan vagyok.-zihálta.
-Aileen.-néztem kék íriszeibe.
-Örvendek.-vigyorgott önelégülten, aztán újra nekem esett. Úgy csókolt, mintha vízben fuldokolna és az ajkaim oxigénnel lennének tele. A tudatomon végig sem futott, hogy mit csinálok. A pillanatnak éltem és ez egyfajta szabadságérzetet nyújtott nekem. A következményekre nem gondoltam, s végül nem is tőrtént semmi olyan. Arra már nem emlékszem mi, csak foszlányokra arról, ahogyan a tömeggel együtt táncolok. Xavierrel énekelem a kedvenc számunk és keverek neki egy erős italt, ami után egy kis önbizalommal kezd flörtölgetni egy brit fiúval. A többi mintha kiesett volna.
Filmszakadás.
-Mindenkit megkérek egy kicsit figyeljen! Tósztot szeretnék mondani a legjobb dologra, ami valaha történt velem. Aileen, te vagy a legcsodálatosabb ember az életemben! Örülök, hogy a legjobb barátnőmnek mondhatlak. Boldog Születésnapot! - üvöltötte az utolsó mondatot. Mindenki felém fordult, körém gyűltek, és egyszerre magamon éreztem három pár óriási kezet. Amik aztán a magasba emeltek, és úgy vittek magukon mint egy szörfdeszkát. Csodád volt, ennél jobb szülinapot el sem képzelhettem volna.
A buli tíz percel később a tető fokára állt. Rengetegen ugráltak a medencébe, a konyhában sörpingpong folyt, imádtam ezt a játékot, ezért azonnal beszálltam.
-Na, ki hívja ki a szülinapost?- mosolygott egy srác, aki a versenyt vezette. Egy magas, szőke hajú, kéke szemű fiú állt elő és a pult másik felénél megállt.
-Hát majd én.- felelt. Minden mozdulata mutatta, hogy nem azért hívott ki engem, mert nyerni szeretne. Sokkal inkább azért, hogy megismerjen. A srác megfújta a sípot és mivel ő hívott ki engem, én kezdtem. Egy csekes mozdulattal a golyót a pult közepére dobtam, ami visszapattant és beletalált az egyik sörös poharába. Önelégülten mosolyogtam, ahogyan ő megitta az adagját. Ez így folyt négy meneten át. Aztán a játék fordulatot vett, mert megcsúszott a kezem, és a golyó célt tévesztett. Vigyorogva vette tudomásul, hogy ő következik, sajnos a golyó a poharamban landolt. Kecses mozdulattal vettem fel és ittam meg. Ő a mozdulatomra az alsó ajkába harapott, többé már nem érdekelt a játék, visszatarthatatlan érzést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Nem kellett több, kiálltama tömegből és a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a mosdó pultján ülök. A szőke fiú pedig elöttem áll, és engem vizsgál. Végignyaltam a számon, ennyi kellett neki, hogy nekem essen. A keze erősen markolta a derekam, egymás ajkait falva húztam közelebb magamhoz. Két csók között megszólalt:
- Jordan vagyok.-zihálta.
-Aileen.-néztem kék íriszeibe.
-Örvendek.-vigyorgott önelégülten, aztán újra nekem esett. Úgy csókolt, mintha vízben fuldokolna és az ajkaim oxigénnel lennének tele. A tudatomon végig sem futott, hogy mit csinálok. A pillanatnak éltem és ez egyfajta szabadságérzetet nyújtott nekem. A következményekre nem gondoltam, s végül nem is tőrtént semmi olyan. Arra már nem emlékszem mi, csak foszlányokra arról, ahogyan a tömeggel együtt táncolok. Xavierrel énekelem a kedvenc számunk és keverek neki egy erős italt, ami után egy kis önbizalommal kezd flörtölgetni egy brit fiúval. A többi mintha kiesett volna.
Filmszakadás.
